Ördöngösfüzes, lúdvércek és a ritka magyar
Ördögök lakták a nádast, azok világítottak Füzesen minden éjjel. A népek tudták, hogy tisztátalanok laknak ott, mert csak azoknak látszik éjjel a világjuk. Azt a nagy mocsaras, szavattyús rétet az ördögök világították, a kísértetek – mesélték falujukról az ördöngösfüzesiek évszázadokon át. Innen érkezik egy különleges táncos, Réti János, a ritka fogásolás nagymestere a Nagy Figurák második részében. Tóth János írásából táncosszemmel ismerhetjük meg Mezőséget.
Sorozatunk második részében egy igazán emblematikus tájegységbe, a táncházmozgalom bölcsőjét, Szék faluját (városát) is magába foglaló Mezőségre látogatunk, annak is az egyik leghagyományőrzőbb falujába, Ördöngösfüzesre. Füzes falu lápjaiba, mely otthona mindenféle „lúdvérceknek”, szellemeknek, lidércalakoknak, strâgoi-oknak.
Innen a nevének előtagja, az „ördöngös”, amely jellemző a zenéjére, táncára és hiedelmeire is. Mezőség kultúrája rendkívül gazdag – de ez a gazdagság nem a cifraságra, a barokkos túlzásokra vonatkozik, mert az itt nincs, minden letisztult. Hanem a kultúrák sokszínűsége hozta gazdagságra, mert itt magyarok, szászok, románok, cigányok élten együtt évszázadokon át, és mindenki beletette a közösbe, amit otthonról hozott – de közben megtartotta saját egyéni kultúrájának minden jellemzőjét is. Ezért egy nagyon érdekes világ ez!
A Nagy Figurák második részében bemutatott tánc a ritka magyar vagy ritka fogásolás, melyet a falu egyik ikonikus egyénisége, táncosa, Réti János táncolt. A táncait és őt magát is Kallós Zoltán és Martin György gyűjtéséből ismerjük, ők készítették róla az első felvételeket 1969-ben.
A teljes ajánló elolvasható a Kultúra.hu cikkében.
